|
 |
|
|
... egy hógolyót gyúr és elhajítja, ami halkan puffan a farakáson. Odalépked, megfogja a fejszét, amit még évekkel korábban édesapjával együtt készítettek.
Csitt-csatt, pitt-patt. Suhog a fejsze, pattan a fogács, hull a földre a hasáb. Gyújtóst készít, hogy mire reggel lesz, a családot az otthon meleg ölelje át. Károly számára a korai ébredés valóságos öröm.
Miér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kérem: Pssz! Csak halkan,
Hogy én se zavarjam
A képet mi elém tárul.
A kecsesen ringó parti nádból,
A nád, mint japán gésa,
Táncát járja,
S legyező levele suhog,
Ahogy ringatózva mozog
A szellő zenéjére.
Ritmusra hajlik jobbra
Karcsú teste,
Majd vissza balra,
-De szép!-
Most, mint kikelet ablaka,
Nyílik a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... már
hallgat, akár odakint Ukrajna mezőin a holtak.
Eltüntél.
S ez az ősz se hozott hírt rólad.
Az erdőn
újra suhog ma a tél vad jóslata, húznak a súlyos
fellegek és hóval teli újra megállnak az égen.
Élsz-e, ki tudja?
Ma már én sem tudom, én se dühöngök,
h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kérem: Pssz! Csak halkan,
Hogy én se zavarjam
A képet mi elém tárul.
A kecsesen ringó parti nádból,
A nád, mint japán gésa,
Táncát járja,
S legyező levele suhog,
Ahogy ringatózva mozog
A szellő zenéjére.
Ritmusra hajlik jobbra
Karcsú teste,
Majd vissza balra,
-De szép!-
Most, mint kikelet ablaka,
Nyílik a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... cérnaszála.
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... cérnaszála.
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szélroham
mi a rózsákat kitépi -
kényszerít, hogy térdre hulljak előtted - boldogan
repülni
1.
gyere menjünk sétálni
mint fekete selyem suhog rajtunk
az este
nézd az árnyak nyakunkba borulva
sírnak a lámpavas tövében
valahol álmokra várnak
a meztelen vállak
lábunk elé esnek a részeg illatok... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lux Antal:
1956
Epizód az életemböl
A tokaji müvésztelepen ért 1956 nyara. Nagyon happy voltam, mert festhettem, kitombolhattam magam.
Amikor innen visszaérkeztem Pestre, a Népszinház utcában bérelt kisméretü szobácskámba, Rózsa néni hivatalos levelet nyomott a kezembe; katonai behivómat, ami gyönyörü tokaji élményeimre hirtelen sötét árnyékot vete... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A tornyos ház
A múltak lelke körülem suhog,
Hang nélkül, hangos régi dallamok.
Egy házat látok, (emlékszel-e rája?)
Egy régi házat, (oly rég idegen!)
Tavaszi szellők mélytitkú danája
E házról suttog mindig énnekem.
Szívem feléje oly vágyón repes.
Emlékezel?
Gyermekkorunk rózsás világa ez.
Kevély tornyának sokszí... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fekszem a földön, élettelen ólom.
- Akartam? Nem akartam? Nem tudom.
Arcom meg-meglegyintik angyalok:
Szépség, Igazság, izzó látomások,
Elsuhanó szárnyakkal rám suhog
Minden bizonynál bizonyabb hívásod.
Megyek feléjük, mint az alvajáró,
A látás józan mámora elönt,
Hét nap járom a tiszta fényözönt:
Nyolcadnap reggel lomha ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vérben fürdeti vetélytársát... zúgjatok csak, dalnokok: az bizonyos, hogy aki dalol, nem nőstény... Hímfiak versenye a dal... Nőhódító bizsergést keltő csoda...
Az egész nádas zúg, suhog, zajg és mennydörög. Egész zengésében férfikórus az.
Éppen nesztelenre avulva belefülelek a nádasi zenekarba, az énekkari fortissimóba, mikor halhatatlan csodának válok tanúj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... (Elmegy.)
ALEXIUS (a gyeppadra ül és elgondolkozik).
ZARÁNDOKOK ÉNEKE (kívülről):
A messze pálmás partokon
- Kelet felé, kelet felé -
Sugalmas szél suhog.
Hol ég a földdel lett rokon,
- Kelet felé, kelet felé -
A szívem úgy dobog.
Ha rám borul a tengeren
Útvesztő éjszaka:
Ragyogj reám, maradj velem, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... cérnaszála.
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég
de nincs hatalma rajta szónak
amit csak a né... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vöröss László
,,... a megnevezés mámorában kilobbant szavakért"
Fodor András, a nyelvőrző és szózene-halló
Szemérmes szerelem fűzi Fodor Andrást az anyanyelvhez. Nem ír hozzá programverseket, nem tűzi kokárdaként a szellem színejátszó, fénylő kirakatába, de sugallatait naponta fölfogja, követi, és gyakorta vall róla. Eszmélkedését, id... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elapad.
De lenn a fövényen már énekel a tenger,
és fölzúg a vadon, s már csak hang, semmi más.
A szél továbbviszi, s a fényes égre zeng fel
a tenger éneke s az erdősuhogás.
Szállj fel, szent lárma, szállj emberentúli dallam,
föld-égi párbeszéd, szálljatok, énekek,
s a hűs csillagokat kérdjétek a magasban,
van-e kapaszkodó, mely h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a... |
|
|
|
|
|
